Fél három körül,amikor beértem a koliba,és művészi módon lebasztam a mázsányi táskámat az ágyra lehuppantam mellé,és azon gondolkoztam,hogy mennyire egyhangú az életem mostanában. Nem panaszként,mert van benne kazalnyi jó dolog is,csak...
Kazalnyi. Mert állandóan a fülemhez van ragadva a szám,és röhögök minden baromságon(ezekért főleg a tizenegydé felel.),a sulira sem panaszkodom,mert Hál' Istennek megy,család faszányos. Végre elkezdtem újra táncolni is,amit már 3 éve meg kellett volna tennem,de mindig volt valami,ami elvont. Tehát már a mozgás-sport hiányom is ki van elégítve. A kollégium sem rossz,eltekintve a spártai körülményektől, lehet benne szépet is találni.(pl.:...itt vagy 5 percig gondolkoztam,ha eszembe jut valami,akkor beblogolom.)
Szerelmi életről meg nókomment.
Egy kicsit viszont egyhangú. Tudom én is,hogy két óra közti tízpercesben nem lehet Világot megváltani,sajnos még egy fuldokló verebet sem,de na...Ezekre a hőstettekre nyilván várnom kell még egy pár évet.
Gondolatban végigmentem(óóAnyám,máshogy elég nehéz lenne)a napon. Hogy mit is csinálok én itt Száántesen nap mint nap.
Reggel fél hétkor csengetnek, tehát meg van alapozva a reggeli hangulat.Olyan,mintha munkatáborban ébrednél,csak nem négykor hálIstennek. Gyors mosakodás,fésülködésre nem is pazarlok időt,mert nem lehet kifésülni a hajamat. Smink, mint a hangyák,8-an a nagytükör előtt a folyosón. Rohanás az ebédlőbe, eszményi reggeli, spuri a suliba.Ha szerencsénk van,és nem jeges a pálya,akkor épségben el lehet érni oda is. Órák,órák,órák.Fénypont a büfé meglátogatása,mert aranyos a büfésnéni.Mindig félretesz nekem egy sünit.Szeretem a kávéjukat is."Csóókolom.Egy kávét szeretnék kétcukorraltejszínhabbal.És a süni.Köszönöm!" Attól függően,hogy mennyi délutáni program van,vagy visszamegyek ebédelni(ez mostanában ritka madár)vagynem.Majd megint vissza a suliba. Különféle elfoglaltságok(angol;dsz;tréning;matek;ének),kb 6-7 körül érek megint vissza.Vacsi,fürdés és tanulás,ha van rá kapacitás.(van) Néha belefér egy-egy Mátyás vizit,vagy séta a városban. Mikor jó az idő,kocogok.
Ennyi. Tyúkszaros életem rövid bemutatója.
De egyébként szeretem.Attól,hogy sokat panaszkodok,mint egy 100éves néni, még jól vagyok,köszi.
Mer' asszem én választottam.:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése