Ha dübörögve,hirtelen bezárul...

Lassan-lassan íródik bennem az éves összefoglaló.

Talán most le is írom,utána már nem lesz rá lehetőségem,2011-ben pedig már nem az igazi.

Lássuk.

Volt ebben az évben minden.Néhány dolgot szíves-örömest kiradíroznék belőle,de talán nem lenne okos dolog. A rosszak is részei az életemnek. (közhely köbön...)

Viszont volt benne rengeteg szép momentum is. Amiket (nyilvánvalóan) nem adnék semmiért. Ahogy mondani szokták, a világért se' !.

Repültem magasan, csúsztam az alagutakban is. Természetesen a kettő között is megfordultam.

Elértem a bűvös tizennyolcat,és rájöttem,hogy nem változik semmi.

Felfedeztem,hogy milyen hatalmas ajándék Szentes,és hamarosan jön egy új.

Félek. És mégsem. Ami fontos volt,azt magammal cipelem oda is.

Ugye?

Ugye.

Adtam is,kaptam is.

Adtam érzéseket,segítséget,tanácsot is. Adtam menedéket. Adtam nevetést.

Kaptam érzéseket,biztonságot,nevetéseket,új barátságokat, élményeket,dalokat.

Igazából nem váltottam meg a világot,nem mentettem meg egy falut a tűztől,vagy egy kutyát a forgószélből.

Még. (mosoly)

Saját énemnek volt fontos ez az év. Azért van a blog,hogy leírjam.: Rengeteget tanultam,rengeteget tanítottak nekem. Csapódtak elém a kérdések,válaszok,amiket meg kellett tanulnom helyesen leírni.Sorompók,gátak,amiket meg kell tanulnom átugrani. Ajtók nyíltak-nyílnak ki előttem,meg kell tanulnom belépni rajtuk.

Hellyel-közzel sikerülnek. Remélem.

Egyre erősebben-gyorsabban értékelőd(t)(n)ek át bennem az emberi kapcsolatok. Hogy kik az igazán fontosak,akikért érdemes hajnali kettőkor elrohanni, vagy fölkapni a hátamra,és menekülni. Néha saját magunk elől.

És kik azok,akikért nem.

Anya barátságát köszönöm.

Tanultam a szerelemről is. Jót is,rosszat is. Hagytak el,kicsit belehaltam,találtak meg, újra énekeltem.

Nevettettek meg.Nevettettem meg.Áztam el.Neveztek el.Neveztem el.Fütyültem.Táncoltam.Tapsoltam.Tapsoltak.Tanultam.Tanítottak.Nevettem.Sírtam.Csapkodtam.Simítottam.Öleltem.

Bántottam.Bántottak.Írtam.Néztem.Néztek.Láttam.Láttak.Szidtam.Szidtak.Hazudtam.Hazudtak.Segítettem.Segítettek

Cinkosom volt.Cinkosa voltam.Változtam.Változtattak.Felkavartam.Felkavartak.Sürgettem.Sürgettek.Sajnáltam.Sajnáltak

Megadtam magam.Megadták nekem.Dicsértek.Dicsértem.Szerettem.Szerettek.Éltem.

Élek.

"Ezek fájnak. Ezek enyémek, szépek.

Ez voltam én. Valaki, aki készül,

Valaki, aki árván erre tévedt

S akinek útja végtelenbe mélyül..."

feel it.like it.jump it.live it.

Karácsony.

Elmúlt.Szép volt,csöndes volt. Hozott a Jézuska sok szépet,nem írom le,hogy miket.

Volt rokonokkal-barátokkal nagy zabálás,gurulok vissza Szentesre.

Szóval jó,szeretem a karácsonytot.

Alakul a szünet. Tanulni még mindig nem tanultam annyit,amennyit kéne,de mindegy. Szokás szerint hagyok mindent az utolsó pillanatra.

Tételek kidolgozva,illetve az irodalom nincs.Ha valaki birtokol egy Cserna-Szabó:Levin körút című kötetet,az legyen szíves-kedves-édes és üssön meg egy emillel,és adja kölcsön a könyvet...Máskülönben szarban lesz a 12.d. érettségin. Addig meg a Vágner Réka...

Angolozni kéne.Kéne.

Szini anyagot SEM ártana tanulni.

don'tcare.

Becsavarodnék,ha nem lenne meg az a a vasrúd.De itt van.És még tart,szilárdan.Nyugalom. Érezni fogom,ha megjelennek a hajszálrepedések.

"töröld le a port a régi ládáról.hagyd,hogy eszedbe juttassa a benne lévő emlékeid.az ízek.az illatok.az emberek.és akkor látni fogod.megvilágosodsz,pedig nem keresed a kiutat.lassan rájössz,hogy az ész nem ér semmit.nem ér semmit,mert fontosabb nála a tulajdon szíved,az emlékeid.az érzelmeid...."

Mondd,ha úgy érzed.Tedd,ha úgy érzed.

Csak.Őszintén.

kedd van,holnap szerda

Igazából semmi értelmes.

Csak írok,mert így jobb. Nekem.

Olyan jó dolog,hogy meg tudom oldani mások problémáit. Csak a magamét nem.

Gondolom,ezzel más is van így.

Sőt,mindenki más így van ezzel,nem?

Kicsit furcsa,hogy itthon. Jó,persze,hogy az. Csak hiányzik az,hogy be vagyok táblázva.Hogy rohanok,időre,ritka az olyan,mikor nincs dolgom. Itthon pedig...Takarítunk,tanulok,persze. Picit céltalanabb.

De végre pihenhetek kicsit.Rám fért,fizikailag is,agyilag is.Lelkileg is(?!).

Csak beárnyékol,hogy összeszedtem valami fertőzést,vagy vírust,vagy nem tudom mit.Természetesen így a szünetre..Szokás szerint,már nem lepődök meg.

Száraz köhögés,hőemelkedés,rekedtség,fül-orrdugulás,mellkasi fájdalom.-most képzem át magam orvosnak...

És nem javul. Legalább hatféle gyógyszert kaptam,egyik sem szeret.Vagyis én nem őket.Vagy a köhögés. Vagy passz.

Nem ártana,ha gyógyulnék,tanulni sem tudok így normálisan,napjában negyvenszer szakadna szét a fejem.

Tételek készülgetnek,a két nyelvtant épp ma küldtem át Szuszunak.

Továbbra is marhaságokat(!)álmodom,és bömbölve hallgatom a zenét.

fejemben megint káosz,mert mitől lenne rend.

én vagyok az....

Aki nem jó.

A fellegajtót nyitogató.



Rugdosásnak hála,íme egy újabb bejegyzés.

Csütörtökön teadélután.

Közös dal,utolsó,vetítés,régi képek,régi mesék,elfeledettnek hitt monológok,tehetségek.

Ölelések,rázkódó vállak,kézszorítások.Pillantások,hideg-meleg.
Forró tea,égő mécsesek,kicsorduló viasz,maszatos terítők.
Jövőre már nincs....
Hogy fogom utálni,hogy TI nem vagytok Velem....
Teadélután után(hülyén jön ki,bocs)az osztály testületileg elment gőzt kiengedni az új kedvenchelyünkre.
Már akkor úgy beszélgettünk,mintha másnaptól kezdve nem látnánk egymást.
Csesszétek/csesszük meg,van még négy hónap. Meg érettségi,de az nem érdekes...Ugye?

Pénteken karácsonyi előadás a díszteremben,éppen háromszor.
"Megnézem már ezeket az analfabétákat!
(erre én):Analfabéta a ku-va anyád,az! "
Ennyi...
Ja,jónak jó volt,Piramis,szépfenyő,jófenyő,békesség,szeretet,mézeskalács....



Karácsony.
Vegyes.Szeretem magát az ünnepet,amiért van,volt szerencsém látni is a konkrét helyet,de ezt a hisztit nem viselem túl jól. Már október elején minden szupermarket rogyásig van a piros-arany műfenyőkkel,és karácsonyfadíszekkel,kövér hóemberekkel,meg Mennyből az angyalt éneklő angyalkákkal. Minek?
A Szenteste szép,mikor együtt van mindenki,pukkadásig a vacsorával. Szép.
Szeretem a zizegő papír hangját is. (!!!)

Zenét kapni JÓ dolog. Legalább negyvenszer hallgattam meg oda-vissza. Unni meg nincs olyan...:)

Olvasni kell.

Egyébként semmi érdekes. Vége a karácsonyi nagybevásárlásnak,holnaptól takarítás.
Utána tételek,angol,és hasonlók.
Aztán szilveszter.
És kezdődik.(vihíííí)

szalagavató és más egyéb

Legurult.
Furcsa,már ki van tűzve a kabátunkra. Ahhoz képest,hogy mennyire elegem volt már előtte az egész hercehurcából,nagyon jóra sikeredett a szombat.
A táncok,a ruhák,a buli. Minden. Az afterpartyn már kicsit lentebb eresztettünk,fáradt volt a társaság,de azért nagyot buliztunk. Szerencsére a kibérelt kocsma mellett van egy non stop hamburgeres.-ebből érthetőek a dolgok,ugye?-
Szóval szép szombatunk volt.Illetve az egész hétvége nagyon tetszett.
Furcsa,mert második hete vagyok bent a koliban,de nem nagyon kaparászik a honvágy.Legalábbis nem annyira,mint amennyire vártam. Vagy amennyire várható volt.
Képekkel együtt lesz majd bővebb beszámolóm.

Tegnap osztálykarácsony volt. Az utolsó. Októberben kihúzzuk egymás nevét,és titokban-kéne-tartani a kihúzott nevét,apró ajándékokkal;levelekkel kedveskedünk egymásnak egészen tegnapig,a nagy ajándékozásig. Előtte Szuszu kis léleksimogatást tart,véleményt mond,a fele társaság itt kezd el bőgni. Aztán egy szál gyertyát adunk egymásnak,elmondva jó dolgokat,örömöt,sérelmet,köszönetet,intelmet.
Itt már mindenki sír(t).
Utána ajándékozunk.Felfedjük az angyalka-bárányka kapcsolatot. Jankát húztam,örültem,nem jött rá,annak meg főleg.
Húzós ez az egész. Éppen ma matekon szakadt el nálam a cérna,és csömörlöttem meg kicsit. Pedig szeretem az osztályt. Mert tényleg nagy család és stb. Csak..Olyan szinten nem vagyunk tekintettel a másik érzéseire,véleményére,hogy az már fáj. Mintha nem is majdnem felnőttek lennénk,hanem egy rakás ovis,aki a műanyag lapáton veszekszik az ovi homokozójában. Pedig annyira szükségünk lenne egymásra. És ezzel tisztában is vagyunk. Maradéktalanul.De sokkal könnyebb két szóval a porig alázni a másikat,mint megkérdezni tőle,hogy mi baja van,vagy netalántán bocsánatot kérni. Úgy őszintén. Nőni kell még gyerekek,nem is keveset.
Remélem azért ez változik. Mert tényleg nem vagyunk mi rosszak. Nyilván,nagy a szánk,lusta disznók vagyunk,és az utolsó pillanatra készülünk el a dolgokkal...De értékeink vannak,nem is kevés. Csak nem vesszük észre. Vagy,ha felfigyelünk rájuk irigyen megbántjuk miatta a másikat.
Elvégre karácsony jön,meg a szeretet ünnepe,meghittség...Akkor tényleg legyen már karácsony!

szemöldökráncolós

Mivan?
Az,hogy megint el vagyok veszve...Pedig jó lenne sokat blogolni.De mire leülök a gép elé,kipukkad az írói véna.
Szombaton avatjuk a szalagot...:)
El lehet képzelni,mennyire várom.

Múlt héten szerdán színházban voltunk,Pesten.
Derevo-Harlekin.
Nem minden mozzanatát értettem a darabnak(leszögezem,nem pusztán önhibámból),de amit felfogtam,az nagyon tetszett.
Szeretnék én így mozogni,mint ezek az orosz táncosok. Bár,kopasz az nem lennék semmi pénzért. Ekkora alázat azért -Urambocsá'- nincs bennem.
A buszon végre beszélhettem rég látott ismerősökkel, magyarul,és angolul(francia lektorral intenzív az angol,sajnos nem igazán tudok az Ő nyelvén. Nem,hogy nem igazán,sehogysem,eltekintve néhány szótól.)
A magyar ismerős pedig vicces .:) Ugye,Tibi?
"A hazug embert hamarabb érik utol,mint a sánta kutyát....-A lustaság,Tibikém,az fél egészség!!!"
-nem kell sajnálni,sosem voltunk normálisak.-

Találkoztam Más(s)(okk)al is,kaptam egypárszor gyomorgörcsöt,és volt légszomjam is.

Már kevésbé félek a sötéttől,mint régen. Ami jó.



Vasárnap van,túléltem egy négy órás táncot is,eredményéül készen van a keringő.
Szombaton bál volt...Táncoltam.

Újabb snassz-hulla bejegyzés, árnyalt fogalmazáshoz most nincs agyam,talán(gyűlölöm a talánt),majd egyszer.
Au revoir!