Az utolsó vágy
Az ablak alatt áll
Túlélte az éjszakát,
Az utolsó vágy
Egy cigarettára gyújt
És egy pocsolyában
Megnézi magát...


Keressé'

2011. január 30., vasárnap

vasárnap.este.jelentés.jelentéktelen.

Gond.Sok.Rengeteg,Hiány.Akar.Akarom.Mit akarok?Nem tudom.Hülye?!Talán.Esetleg.Akar.Akarom.Akarod,s akarom.Nem!De.Igen.Nem.Félt.Hazug.Őszinte.Félt.Néz.Lát.Akar.Akarom.Ölel.Hazug.Őszinten.Akar.Akarom.Őszintén?Igen.Jövőre.Jövőre?!Kék.Ezüst.Kékezüst.Félt.Vigyáz.Óv.Szenved.Mosoly.Nincs.Hazug.Akar.Akarom.Hazug.Gyűlöl.Szeret.Nem lát.Nem hall.Nem beszél.Aláír.Igen?!Nem.Fáj Kedves,fájsz,fájsz,rettenetesen.Vers.Monológ.Miattam.Miattad?Miattunk.Érted?Értem.Igen.Nem.Szavak.Hazug.Él.Látszat.Monológ.Játék.Színpad.Este.Bor.Élet.Élet?!Szavak.Füst.Látszat.Enged.Sajnál.Sajnáltat.Néz.SZomorú.Vidám.Nevet.Erőltet.Látszat.Kedvel.Szeret.Akar.Hisz.Gyűlöl.
Remény.Szeret.Mert.Talán.Gyűlölöm a talánt.

2011. január 26., szerda

It's better,if we're being crazy.Or not? I dunno...

Szalad az ég,szalad a föld,megáll az idő.
Vagy mégsem.
Iszonyatos,hogy február hetedikén műmosolygunk,aztán felragasztanak minket egy nagy fa/fém/nemtommi táblára,és kirakják a gimi falára. Aztán szevasz.
Hála Istennek,hogy mindjárt vége a januárnak. A legrondább hónap az évben,gyűlölöm.Hideg is,hosszú is,sötét is.
Volt bennem nemrég egy hatalmas gombóc a színházasdival kapcsolatban. Hogy nem is kéne megpróbálni...Mert úgysem vesznek föl,meg minek. Aztán rájöttem,hogy naés? Ahogy esik alapon miért ne?
Holnap drasztikus lépést teszek, levágatom a hajam. No,persze nem pici "koboldfrizu" lesz,talán vállig érő. (Nem elítélni,ez nálam hatalmas dolog,lévén,hogy szinte szerelmes voltam a hajamba.Mármint,hogy hosszú.) Sajnos kicsit vékony,kicsit törött,de az enyém. Muszáj,nem nő sehová. Előbb-utóbb meg kihullik,és leshetek.
Ja,és a változatosság.

Jobban vagy? -HÖ.

Kezdek meghülyülni.Ja,nem. Már meghülyültem.
(...)

2011. január 19., szerda

Míg a tenger emelkedik...

Másodjára érzem igazán azt,hogy kiszakad belülről minden,és üres lett,száraz,mint egy darab fa.
De ez ezerszer iszonyatosabb annál,ami először történt.
Bekapcsolt a robot pilóta. Egészen addig,amíg azon a száraz fán meg nem jelenik az első zöld
fűszál.
Ha megjelenik...Én nem keresgetem,nem növesztem. Nő, nő,nem, nem. Belefáradtam.
Rájöttem arra,hogy nincsenek mesék. Amiket pedig a könyvekben írnak hazugság. Sosem volt bús tekintetű lány,sosem volt sebzett lelkű férfi. Ezt valaki megírta, önnön és mások szórakoztatására, és pont.
Ez pedig nem egy színpadi szerep.
Elhúzták előttem a mézes madzagot,én mint egy ütődött kaptam utána, és megint a betonon találtam magam.
-
Most elég...Mindenből. Eddig sem volt minden rózsaszín,de ennyire fekete sem.
Beleragadt a talpamba a tüske,és nem tudom kihúzni.
Persze,majd jön valaki,aki kihúzza. Ha nem hallottam már ezerszer ezt a mondatot,egyszer sem.
Igazán rájöhetne már mindenki,hogy ez nem így van. Ha jön valaki,és én akarom,hogy kihúzza a tüskét,akkor engedni fogom. De ha nem,akkor ember legyen a talpán az,aki megpróbálja erőszakkal kiráncigálni.

Arról pedig,hogy ki,mikor áll meg két lábbal a földön,nem tehet...

De,mint tudjuk akinek ekkora lelki ereje van,az mindig föláll,és egyenes gerinccel röhög a másik arcába.
Csak egy,apró bökkenő van. Nem kérdezi senki,nem érdekel senkit,hogy már kiapadt...És nincs.
fáj.

2011. január 13., csütörtök

Megoldható találmányok összessége

Voltam Szegeden,megjöttem Szegedről. Egy-két dolgot megváltoztattam,mert sicher,hogy nem vesznek föl nemzetközi tanulmányokra. Esetleg egy gyerekkel,és hasonlóval. Pelenkázni pedig nem óhajtok az órákon/vizsgákon.
Szimpatikus viszont a munkaügy. Azt hiszem. Majd kiderül...
Szeged maga most egy retekbánya volt,köd,eső,hideg,kosz...
Ettünk gyorskaját,ittunk mosogatólé kávét.Röhögtünk sokat,égtünk,mint a rongy. Meg kell tanulnom normális emberhez méltóan viselkedni.Még a végén kinéznek a jogász p.csák közül.Vagy a BTKsok közül.
Azt viszont nem értem,hogy miért kell lenézni az embert.( a dékán tett egy-két érdekes megjegyzést a nem jogász hallgatókra,illetve a nem diplomás emberekre.)Kerekedett a szemünk,de rendesen.
Találkoztam kedves barátnéval, izibe' haza is hozott minket. Haza?! Hová haza? Szentesre. ... Komoly dolog ez már, otthon...

Egyébként lenne már hétvége. Most jöttünk vissza szünetről,elvileg frissen és üdén, ellenben mégsem. Nem tudom mi van,vagy mi nincs, föl kell,hogy ébredjek. Talán az idő. Vagy csak simán vagyok lusta.
Volt egy-két érdekes telefonbeszélgetésem kedves szüleimmel...Az érdekes egyébként nem feltétlen jelent mindig rosszat...Ez most hideg-meleg volt. Az arcomba csaptak pár dolgot,amivel szerintük szembesülnöm kellett. Lehetséges. Igen,én pedig túl makacs öszvér vagyok ahhoz,hogy belássam,és igazat adjak nekik,vagy meghajoljak előttük.
"majd ha egyszer gyereked lesz,megtudod." Ha minden egyes ehhez hasonló elhangzott mondatért kaptam volna egy ötszázast, milliomos lennék,komolyan.
Mondom,ez nem feltétlen baj,nyilván,féltsenek.Jobb,mint ha nem.
Mindegy.



Köszönöm.Névnap.



Holnap pedig péntek. Húzok haza,mint a vadlibák. Aztán hétfőn új félév. Nekem meg keresnem kell egy felrázógépet.
Egyébként,most jól vagyok.Tényleg.

Pótlék: francba már a kétarcúsággal. lehetne píszméker?!
nyugalom.


2011. január 8., szombat

réka


közel.távol.édentől keletre.esetleg nyugatra.de én észak felé szeretnék....
mit?mit szeretnék?ha agyonütsz sem tudok választ adni.
buta vagyok.taníts.okos vagyok.tanítalak.
mi vagyok?száj sarkában bújó mosoly.
vagy talán az sem.
össze-vissza.kint-bent.lent-fönt.
játszik.ugrál.üvölt.énekel.
kérdez:láttál napnyugatról napot kelni este?
szakad.ömlik.lassú víz partot mos?
nem.árvíz kéne,bömbölő vihar.
villámok.pedig félek tőlük.dörögjön.hangosan.halljam.ide halljam!
(könnyű szombat esti érzelemkitörés.irónia nincs,szarkazmus elveszett,villany lekapcs.)

2011. január 7., péntek

2011/1-így írtok én

Elmaradtam kicsit a blogolással.
A szilveszterrel is adós vagyok:
Kiskunhalas-osztálypajtások,más czimborák.
Hangulat tetőfokon -mindig- ;pálinka megfelelő hőfokon, külföldi ,honi italok,ételek.
Durranó petárdák,csörrenő fülbevalók,összecsengő pezsgőspoharak,bömbölő zene, éjfélkor himnusz,pezsgő takarítása ritmusra, ablakban fürtökben lógó emberek,csirimboló telefonok-smsek,hetedhéthatáros nevetések,villanó vakuk,műízű pózfejek,kicsorduló vodkanarancs, barátillatú ölelések, elgondolások. Fogadalmak,kinek igen,kinek nem.
Én elröhögtem a fogadalmi időszakot, Viktor épp akkor csinált valami marhaságot. Ejnye.
Hajnalban (5) hazatérés,fárasztó poénok,kínban röhögés. Pihe-puha ágyba zuhanás. Déltől lassú ébredés,"boldogújévetmegint!" Reggeli,tea,cirkusz-nézés. Mert Viktor nem mehet cirkuszba,allergiás az állatokra.
KedvesViktor.
Vonatút haza,fárasztó.
Odafelé jobban élveztem. :)

Másnap vissza Szentesre.
Apával beszélgettem,régen ilyen őszintén.
Javul a tendencia. Vagymi.szösz.

A hetet kirántották a lábam alól, én meg nem állok neki keresni. Mindenki megőrült, talán így a helyes. (közhelyes)...

Elkezdtem újra angolozni. Felejtettem sokat,tanulok többet. Muszáj,hogy sikerüljön a redvás vizsga, tovább kék tanúni a lyánynak.
Vagy kéne.

csak lábjegyzet:hiányzik a tánc...nagyon.

Ezt meg találtam.

"Szeretnék már élni. Tangózni Párizsban, a Szajna partján. "
Valami csattanósat akartam idevágni,de semmi nem jut eszembe.Nincsen meg az ihlet. Illetve az lenne,de nem írom le. Majd.
Mint mindig. Majd.Egyszer.Mert.