Szalad az ég,szalad a föld,megáll az idő.
Vagy mégsem.
Iszonyatos,hogy február hetedikén műmosolygunk,aztán felragasztanak minket egy nagy fa/fém/nemtommi táblára,és kirakják a gimi falára. Aztán szevasz.
Hála Istennek,hogy mindjárt vége a januárnak. A legrondább hónap az évben,gyűlölöm.Hideg is,hosszú is,sötét is.
Volt bennem nemrég egy hatalmas gombóc a színházasdival kapcsolatban. Hogy nem is kéne megpróbálni...Mert úgysem vesznek föl,meg minek. Aztán rájöttem,hogy naés? Ahogy esik alapon miért ne?
Holnap drasztikus lépést teszek, levágatom a hajam. No,persze nem pici "koboldfrizu" lesz,talán vállig érő. (Nem elítélni,ez nálam hatalmas dolog,lévén,hogy szinte szerelmes voltam a hajamba.Mármint,hogy hosszú.) Sajnos kicsit vékony,kicsit törött,de az enyém. Muszáj,nem nő sehová. Előbb-utóbb meg kihullik,és leshetek.
Ja,és a változatosság.
Jobban vagy? -HÖ.
Kezdek meghülyülni.Ja,nem. Már meghülyültem.
(...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése