rugdos az ösztön.villog az enter.

Megszokhattátok már,hogy rögtön blogolom a velem történt fontos dolgokat. Kissé nyálasan, kissé túlcsordulva, kissé szarkasztikusan, kissé passz. Tegnap adtuk elő a végzős, az utolsó,a közös darabunkat.Sosem fogunk már egy osztályként színpadra állni...Soha. Lesznek közöttünk,akik ilyen pályára mennének tovább( léccciiléccciii!!!),viszont rengeteg olyan, aki a színpad közelében sem szeretne lenni. A 12.D tragédiája. Írta az élet, Madách, rendezte Szurmik Zoltán. A négy év összes nagy történése, poénjai, emlékezetes bulijai, ivászatai, (anya,anya itthon vagyok)kritikus mélypontjai, mert nem akartunk tanulni, vagy lusták voltunk élni. Volt aki értette, volt aki nem. A darab vége a közös osztálydalunk volt, amit a teadélutánra írtunk Szuszunak. izé. Szuszu Bácsinak. "Mindig őszintének lenni Felemelt fővel járni. Tudom nehéz. De én legalább megpróbáltam. " Nekem énekeltek már, most rajtam volt a sor. Négy órát vártunk a darabig, néha a falat kapartam már, nem szeretek várni. Pláne nem egy helyben. Sétáltam kajáért Mamával, beszélgettem a francia lektorral, ültem Mama ölében (még elbír), tekergettem fejemet le a nyakamról, ültem a nyakamon, villantottam össze, bámultam mint a hülyegyerek, bemelegítettem, meg hajaj. De! Megérte.... Eléggé megható tud lenni, mikor a reflektoroktól félig vakon, a füledbe ordítóktól félig süketen nézed a közönséget, és a tanáraid,az iskolatársaid,a szüleid, a barátaid, a nagymamád szeme a kelleténél kissé jobban csillog. Mikor meghajolsz, és visszatapsolnak. Mikor megtapsolod a rendezőt, mert képes volt ép ésszel kibírni ezt a csürhe bandát, és csak kicsit kiabált, ha ideges volt. És egyébként is, elég jó kis darab lett ebből. Negyven perc tömény mi,negyven perc vegytiszta önkritika, negyven perc halálos szerelem. Halálos szerelem. (este meg is ünnepeltük annak rendje és módja szerint. nem tudom ki mennyire ismeri a gumikalapács nevezetű koktélt. [...]tudjátok,a szokásos.nagy beszélgetések,mert valahogy ilyenkor mindenki őszintébb és közlékenyebb, villanó vakuk, koppanó poharak az asztalon, mert jóigyukmegdeezazutolsó, aztán lesz még belőle másik három legeslegutolsó , rángatások-csábítások ide-oda, összevillanások, szapora bocsánatkérések, szépennézés,csúnyánnézés, tánc, körbe-karikába, párosan,egyedül, erős emberek nyakában ülve (na,ez személyszerint én voltam.egy másodikos dés fiú felkapott, de meg nem mondom már melyik számra ugrált.az kimaradt.) kabátok táskák eltáncolása,majd lélekszakadva keresése, visszafelé cukrok szopogatása, ösvény keresése, hangosan-halkan dalok üvöltése. faluvégéntemplombemegyekenemtom )