Három ül a körben.
Az egyik,a másik, és a harmadik. Hármójukat különös kötelékek fűzik össze. Az egyik a másik mellett ül. A másik a harmadikkal szemben. Az egyik és a másik egymással van. Az egyik és a harmadik furcsálkodva méregeti egymást. A harmadik szeretne az egyik szemébe nézni, de az egyik sosem néz rá. A harmadik irigy az egyikre, dühös rá, a harmadik értetlen fruska.
A másikban és a harmadikban kondul valami, ha egymásra néznek.
Az egyik lehajtja a fejét. A harmadik rosszul van. Saját magától. A másik csöndes.
A harmadik lelkének egy pici darabja (amit még birtokol,ami fekete)gyűlöli a harmadikat. A harmadik vállán ugrál egy pici emberke, aki mindenféléket súg a fülébe. Amitől a harmadik iszonyodik. De igaza van az emberkének. Talán igaza.
Az egyik lehajtja a fejét egészen a székbe bújik. Egyszer- egyszer elmosolyodik, de az arca csupa szem, figyelő. A harmadik lopva nézi az egyiket. Próbálja megérteni.
A másik térden fektetett lábbal, görnyedten ül, szemei ide- oda járnak, nem néz az egyikre, alig néz a harmadikra. A harmadik magasra tartja a fejét, pedig belehal. Az egyik lába a másik felé a másik lába a kör közepe felé mutat , a harmadik lába a levegőben lóg.
Sokan vannak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése