Eléggé összesűrűsödtek a napok, az egész hét egy nagy gubanc,nem tudom kibogozni. Szinte minden nap próba, mellette készülni sem ártana a felvitelire,az érettségire, természetesen semmire nincs időm. Legfőképpen rendezni az életemet, arra nem.
Minden téren-réten.
Panaszkodni nem nagyon akaródzik, mégis muszáj kiírnom magamból. Más ordít, szamárrá issza magát, kútba ugrik, leszakítja az eget. Nos, nekem nincs kutam, nem tudom leszakítani az eget, ordítani tudok, szamárrá inni magam nem szeretném. Marad az írás. Az ordítás kevés. Pláne, ha teljesen hülyének néznek mikor teli torokból üvöltök valahol. Nem fontos, Szentes elvileg megtanít magasról tenni az apró -cseprő problémákra.
Szombaton előadás, az utolsó, a közös, a négy évünket felölelő darab. A külsősök sokat nem fognak érteni belőle, de Anyának igaza van, ezt magunknak csináljuk , nem a kandi népnek .
Utána egy szerenád, egy KIMI-s ballagás( drámais), egy nagy ballagás, május kettőháromnégy érettségi , és a színház bezár. Vagyis, dehogy zár be, talán -talán lehetek még töltőtoll koptató - oktató. (kackac)
Szeretnék, főleg ha felvesznek oroszra, vagy törire.
Mostanában sűrűsödnek a bejegyzések, néhány abszolút tartalom nélküli, de olvassatok így. Vagy ne.
Ha téved ide valami pszichológus-agykurkász -szerű néni/bácsi, és jelezné, azt nagyon szívesen,tárt karokkal fogadnám.
Nem vicc.
Valakivel ezeket egy idő után meg kell beszélnem, különben bármennyire is vigyáznék, valamelyik utcasarkon elhagyom a józan eszemet. Ha volt olyan eddig. Ha azt nem, akkor "azt a két sz.p szememet"...
Még régebben kitöltettek velem otthon (pedagógusokkal vagyok körülvéve, száj becsuk) egy tesztet. A személyiséggel, lélekkel kapcsolatban. Rékucinak sikerült teljesen jól kitöltenie a tesztet, csupán csak a depresszióra (nem kicsit) hajlamos.
Nehéz volt elbemagyarázni Édesszülémnek, hogy jól vagyok, köszi, virulok, mint a pipacs. (vagy az nem?!)
Tegnap Mamával beszélgettem ( a VILÁGON a legnagyobb cinkosom, a mindenem, a kedves barátom, a sírós vállam, a váá.) elhívtam a Gálára, közben sikerült kitárgyalnunk az élet nagy dolgait. is.
Félt.
-
Én viszont fejjel megyek a falnak, még meg is köszönöm neki, hogy betörhettem a kobakomat. És vigyorgok hozzá ,mint egy jól fésült tejbetök.
És veszekszem,és szemem köpöm az alvó oroszlánt, és makacs vagyok,és szélkisasszony, és nehézfejű, és értetlen,és néha boldog, és drámadrámadráma.
És még csak csütörtök van...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése