Nos,kérem Kedveseim.
Fél nyolc után kettő percvel estem vissza Pestről....Meg még miegymásból.
Ennyire jól már régen nem éreztem magam.Jól utaztunk,szerencsére a kedves vasutasok nem éreztek kényszert arra,hogy felszólítsanak,távozzunk gyorsan,mert már értékelhetetlenek vagyunk.:)
Odafelé reggel adódtak problémák,konkrétan Nándi a koliban hagyta a New Yorkos kelléket,szerintem repült a vasútig,de szerencsére megkerült a kellék.Meg Nándi is.
Alina készített egy nagy rakás pillanat és nempillanat képet,majd feldobálom őket,ha a birtokomban lesznek.
Odaértünk,előadtuk, élveztünk nagyon:)
Utána négyig volt szabad a "csóktáncidő",mindenki ment amerre látott,mi konkrétan a pláza tetejére csücsültünk ki,és-nem is tudom mi lenne erre a legmegfelelőbb szó;kifejezés-sírva röhögtünk a legótvarabb poénokon is.Régi kedves emberekkel is találkoztunk,tehát minden tekintetben érdemes volt reggel hajnali ötkor az ájmjorzra felriadni.
Szeretek ezzel a csapattal menni bárhová,szeretek kávézni Kesivel,nevetni Anci világtalanságán;Alina röfögésén,szeretek Petrával picsulni a villamoson,szeretek Mészivel komoly dolgokról beszélgetni,szeretek ordítani,hogy hé!b.sszátok,mennyien vagyunk?! ,szeretem azt mondani,hogy igen,mi vagyunk a szentesidrámaisok,igen déltől kezdünk,igen díszteremben,igen katasztrófa tours....
Mert én most mindent szeretek:)
csókolom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése