"Most kezdődik Neked a most kezdődik a most kezdődik a tánc,édes!"

Hogy is van ez?

Végül oda pakolnak minket,ahová valók vagyunk?

sztebtktöri.

Vasárnaptól Szegedről fogok írogatni nagy-nagy semmiségeket, és majdnem semmiségeket.

Tantárgyak felvéve,elég jó (naggyonjó!!) órarendem van.

Elkezdem tanulni a latint, meglássuk mekkora sikerrel.

Pénteken pedig -Anya nagy örömére- szabad vagyok,mint egy kerge kismadár, már jövök is haza.Reggel. JóleszAnya?

Fura. Nagyon egymáshoz nőttünk a nyáron. Rossz lesz itthon hagyni őket.

Félek is,nem is, ahogy azt már húszezerszer kifejtettem,unhatjátok is már,gondolom.

Ötödikén kezdődik az oskola, addig meg kéne tanulni mi merre hol leledzik.

Ja, néptáncom is van. Legalább mozgok kicsit.És nem hozok szégyent gumitestű jó barátra, aki már Pesten van, messze-messze...

Ráadásul annyi kredites, mint pl. a kereszténység/bevezetés a néprajzba(kötelező.) c.kurzusom.

Szóval jó ez. Bizsereg bennem valami, valami izgalom.

Aszonyga: "Most kezdődik Neked a most kezdődik a most kezdődik a tánc,édes!"

Szóval van bennem egy adag izgalom, egy adag félelem, egy adag megnyugvás, egy adag mosoly.

Most tényleg rendben van, vagy rendeződni készül minden ebben a kaotikus életemben.

A régi osztály mára teljesen össze-vissza-keresztül-kasul az országban. Van, aki Kaposvárra költözik, néhányan fel Pestre, páran le Szegedre,.

De összeköt minket (kitaláljátok,jól sejtem? )...Szeptember közepén pedig találkozom Velük.

Azt mondták,még régebben,hogy ez tipikus betegsége a drámaisoknak. Nem tudnak elszakadni. Lehet. Persze, majd lazul a kapocs(bizonyára) hiszen egy rakás új embert ismerünk meg, egy halom új tapasztalat, sötöbö.

De azért.

Nomindegy.

Tehát Szeged. Menni fog az, csak akarni kell.

Ugye?

Csók!