Az utolsó vágy
Az ablak alatt áll
Túlélte az éjszakát,
Az utolsó vágy
Egy cigarettára gyújt
És egy pocsolyában
Megnézi magát...


Loading...

Keressé'

2011. december 28., szerda

Mindig őszintének? Nem,dehogy...

Tegnap volt újra osztálykarácsony.
Vegyes érzésekkel mentem,jöttem.
Előtte természetesen tiszteletünket tettük törzshelyünkön,azonmód meg is tiszteltük egymást-kocc...

Iskola-a táncterem,a képem még mindig nincs kint. Ejnye..:)
Mintha sosem váltunk volna el,egyetlen nagy zaj lett a társaság megint. 19. Ennyien tudtunk ott lenni...

Nem csalódtam,és mégis...
Próbáltam kiszakadni az egyetem kezdetekor, talán megy..Talán nem. Meg kell tanulnom lefaragni a számomra nem fontosakat,akiket tudom,hogy nem szeretnek,vagy nem figyelnek rám-akkor én miért tegyem?
Eszter írta a blogjában-réka tanítani akar...
Eszter,már nem tudom. Vissza akartam menni a gimibe,igen, drámais tanár akartam lenni,a következő Kismatos...
Már nem tudom.
Így,visszavetítve az éveket- szerettem,hogyne. De csalódtam,csaltak...Nem szabályok szerint játszottunk. És ezt igen,most érzem. Hogy nincs a vállamon mások gondja,és jó pár ember nem azért figyel rám,mert van olyanom,amit megoszthatok velük. (értsd:házi, kaja,stb...) Nem kell mások helyett intézkedni, másnak szívességet tenni- kvázi eredménytelenül.
Megtaláltam-e önmagam?
Nem tudom. Keresem.
Jövőre megint felvételizek az SZFE-re. Ha felvesznek: boldog leszek. Ha nem? Szomorkodni fogok,de megy tovább minden...

Szép volt,szép, de most megint elég...

Dög vagyok?
Talán igen...

1 megjegyzés:

  1. Dehogy vagy dög! Amikor keresed magad, ez teljesen normális. Az emlékeid maradni fognak, te meg úgyis változol. ^^

    VálaszTörlés