Szervusz.

Hír semmi.

Nem lesz, nincs miről nagyon.

Csatt volt megint, elakadó lélegzettel, kábán, csengő füllel.

Túlélem.

Mint ahogy eddig is.

Megint Szentes, élvezem, szeretem, sokat tanulok. Jár velem az öcsém is, pro a kölyök, zsigerből csinálja.

Mondtam már? Nem. Akkor most. : elkezdtem igazán értékelni ,hogy van egy öcsém. Mert már nem csak babusgatni lehet,és dolgokat megcsinálni helyette. Beszélni lehet vele. Bízni lehet. (persze,eddig is.)

Felnő. Vagyis egymáshoz növünk. Már nem csak engem,őt is hülyének nézik a buszmegállóban.

Jó ez.

Apróságok. Kellenek,így túlélhető. Ezek után egy tank nem tud megölni.

Azt a dagadék angyalkát,aki piros szivecskés nyíllal repül ide,meg oda, lesz olyan kedves valaki tarkón verni egy kalapáccsal.

köszi.

(nevet,eltűnik.)