Az utolsó vágy
Az ablak alatt áll
Túlélte az éjszakát,
Az utolsó vágy
Egy cigarettára gyújt
És egy pocsolyában
Megnézi magát...


Keressé'

2011. július 29., péntek

A lelkem b***meg? Közvagyon...

Íme, újra itt.
Elborult (értsd: halálra unós) pillanatomban kicsit játszottam az egómmal, és kattingattam.
Az jutott eszembe,hogy felrakom, és, bár teljesen felesleges, semmitmondó kép, megosztom.
Jön a kérdés: minek?
Minek? Nem tudom. Ha más is,akkor én is.
Egy leszek.
A retusálást most tanulom, művészi képességeimnek hála fél órán keresztül kerestem a fekete-fehér élesítést, félsiker.

Közben Yirumát hallgatok, megnyugtat, emlékek, de mennyi, szeretnék zongorázni tanulni.
Hegedülni is szerettem volna lánykaként, maradt a furulya. Azt sem sokáig. Felvételire azért elvittem.

Kicsit betett Kapolcs ,a csodás, coldrex az uzsonna, a manduláim akkorák mint 1-1 dió, hangom pedig nem nagyon van.
Majd meggyógyulok, úgyis régen voltam beteg, kell ilyen is.
Szerdán indulok Laluhoz, csütörtökön felszáll a gépünk.
Kilencedikén pedig jövünk.
Mondtam már, gondolom elég sokszor. Bocs.

Elég hosszú hetek/hónapok következnek. Meglátjuk mennyi lesz belőle sikeres.
Rajtam nem múlik. Illetve csak rajtam múlik.
Talán mégis tanár lesz belőlem.
Szeptember kilencedikén lesz meg az angol eredménye(13-án megyek/megyünk),Apa azt mondta, ha nem sikerül nem érem meg a huszadik születésnapomat. (igen,most megemlítettem,hogy nyolcadikán születik az átokfajzat.)

Nézem a naptárat, keresem a következő osztályparti időpontját,de nincsen nagyon. Illetve, keresem hű lakótársamat Szegeden.
Nyár végén költözöm.Jaj.

Eldőlök.
Lünk.

József Attila után szabadon, emlékekből táplálkozva.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése