Az utolsó vágy
Az ablak alatt áll
Túlélte az éjszakát,
Az utolsó vágy
Egy cigarettára gyújt
És egy pocsolyában
Megnézi magát...


Keressé'

2010. december 15., szerda

szalagavató és más egyéb

Legurult.
Furcsa,már ki van tűzve a kabátunkra. Ahhoz képest,hogy mennyire elegem volt már előtte az egész hercehurcából,nagyon jóra sikeredett a szombat.
A táncok,a ruhák,a buli. Minden. Az afterpartyn már kicsit lentebb eresztettünk,fáradt volt a társaság,de azért nagyot buliztunk. Szerencsére a kibérelt kocsma mellett van egy non stop hamburgeres.-ebből érthetőek a dolgok,ugye?-
Szóval szép szombatunk volt.Illetve az egész hétvége nagyon tetszett.
Furcsa,mert második hete vagyok bent a koliban,de nem nagyon kaparászik a honvágy.Legalábbis nem annyira,mint amennyire vártam. Vagy amennyire várható volt.
Képekkel együtt lesz majd bővebb beszámolóm.

Tegnap osztálykarácsony volt. Az utolsó. Októberben kihúzzuk egymás nevét,és titokban-kéne-tartani a kihúzott nevét,apró ajándékokkal;levelekkel kedveskedünk egymásnak egészen tegnapig,a nagy ajándékozásig. Előtte Szuszu kis léleksimogatást tart,véleményt mond,a fele társaság itt kezd el bőgni. Aztán egy szál gyertyát adunk egymásnak,elmondva jó dolgokat,örömöt,sérelmet,köszönetet,intelmet.
Itt már mindenki sír(t).
Utána ajándékozunk.Felfedjük az angyalka-bárányka kapcsolatot. Jankát húztam,örültem,nem jött rá,annak meg főleg.
Húzós ez az egész. Éppen ma matekon szakadt el nálam a cérna,és csömörlöttem meg kicsit. Pedig szeretem az osztályt. Mert tényleg nagy család és stb. Csak..Olyan szinten nem vagyunk tekintettel a másik érzéseire,véleményére,hogy az már fáj. Mintha nem is majdnem felnőttek lennénk,hanem egy rakás ovis,aki a műanyag lapáton veszekszik az ovi homokozójában. Pedig annyira szükségünk lenne egymásra. És ezzel tisztában is vagyunk. Maradéktalanul.De sokkal könnyebb két szóval a porig alázni a másikat,mint megkérdezni tőle,hogy mi baja van,vagy netalántán bocsánatot kérni. Úgy őszintén. Nőni kell még gyerekek,nem is keveset.
Remélem azért ez változik. Mert tényleg nem vagyunk mi rosszak. Nyilván,nagy a szánk,lusta disznók vagyunk,és az utolsó pillanatra készülünk el a dolgokkal...De értékeink vannak,nem is kevés. Csak nem vesszük észre. Vagy,ha felfigyelünk rájuk irigyen megbántjuk miatta a másikat.
Elvégre karácsony jön,meg a szeretet ünnepe,meghittség...Akkor tényleg legyen már karácsony!

2 megjegyzés:

  1. Rég blogoltál már! Örülök, hogy hallok felőled. :) Várod már a karácsonyt, úgy egyébként is? :) Te hogy állsz az ajándékok beszerzésével? :) Az osztályod meg biztos nem olyan szörnyű. o.O Így is messze több szépet mondtál róluk, mint én valaha is tudnék. Néha, mikor olvasom a bejegyzéseid, annyira idillinek tűnik a környezeted, hogy irigyellek. Nem kicsit. :) De tényleg, mindjárt ünnep lesz, meg örömbódottág, úgyhogy ez úton kívánok kellemes előkészületi procedúrákat az ünnepekhez! =) (Csak így, nem túlírva. ^^' =P)

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    Sajnos,nagyon kevés az időm a blogra,de igyekszem...
    Ajándékok?Háh,ne viccelj,szinte mindent az utolsó pillanatban...:)
    Várom-várom.Szeretem a karácsonyt,bár a körülötte kialakult hisztit kevésbé.
    Nem,nem szörnyű,persze. Csak,tudod elég nehezen akarunk egymással kijönni.Köszönöm.
    Idillinek nem annyira idilli,mint amilyennek látszik ez.:)
    Azért köszönöm!
    Viszont minden szépet Neked is!

    VálaszTörlés