Gyorsan hozom is a fülest,és hallgatok valami inspiráló zenét.
Időközben megtaláltam az elveszetteket.
Szerettem ezt a hetet.Olyan rohangászós volt. Élveztem. Csütörtökön ünnepélyes megnyitó(szépúj drámais részleg),pénteken a kapolcsi darabok bemutatása.
Szerintem az eddigi legjobb előadásunk volt a tegnapi. Nagyon-nagyon élveztük.Féltem egy kicsit,hogy a dalban a magas rész a legöthösödésem miatt nem fog kijönni,de örömboldogság,sikerült.
Ugye-ugye píszezünk még? Nem,nem piszézünk, hanem Peaceezünk...Merthogy: Peacemaker.
Remélem.
-------------------------------------------------------------------------------------------------
Ülünk a kocsiban. Udvarias kérdések után.Ő mereven bámulja az utat,markolja a kormányt.Én makacsul az ablakon bámulok kifelé. Nem szól,én nem szakítom meg a csendet.
Gondolom zavarban van.Én igen.
Egy darabig nem fog bízni bennem.Ezt is tudom.Vállaltam."Majd megbékél." Tudom. Majd.Majd...
Nem szólok.
---
"túlságosan felnőttél..."
Azóta is ez van a fejemben.
És AZ.
Felejt?Ő?Ez a sok rohadt kérdőjel....Elmegy minden a fenébe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése