Majd elviszi a szél...

Tatjana levele Anyeginhoz.
Most talált.Most lezárt.
Tatjana nem tudta mit akar.Nyilvánvalóan Anyegint,mint ahogy az várható volt-lett.
Anyegin ebben a mesében nem Tatjanat szereti.Valaki mást,akivel Tatjana nem versenyezhet.Talán nem is akart.Tudta,hogy vesztes.Előre tudta.Azért mégis próbálkozott egy kicsit.Annyit elért,hogy megbíztak benne.Hogy nem hazudtak neki.Nem engedték,hogy még jobban fájjon.Okoz ő magának elég fájdalmat ezután.
Mese,mese mátka...
Volt ebben a mesében minden. Kaland.Csönd.Nevetés.Sírás.Eső.Hideg.Búza.Templomtorony.Hajszálak.Doboz.Vonatok.Állomások.Letaposott fű.Illatok.Hangok.Pillantások.Érzelmek.Gondolatok.Fejfájások.Telefonok.Smsek.Gyűrűk.
Ezüst...Sok-sok ezüst.
Amit Tatjana köszön.
Igen,Tatjana fiatal."fiatal,és majd elfelejti."Egyszer biztosan.Kicsit belehal,de mint eddig mindent ezt is túléli.
"mert neked van a legerősebb lelked."Nincs,de próbálkozom.
Lesz mosoly is.Bőven.
A többit pedig engedem.Szaladjon kifelé.Vagy majd elviszi a szél.
A kép megmarad.Igen,nagyméretben.
Anyeginnak.
Baltazárnak.