Majd megpróbálom visszacsábítani elhanyagolt olvasóimat. Ne haragudjatok.
Túl egy egészen testfacsaró héten, az SZFE- bábszínész hamradrostáján, ahonnan végül kiestem....
Fáj? Hogyne fájna. Sírtam is, hogyne sírtam volna. Jövőre? Igen, majd jövőre. Utoljára, azt hiszem.
Most kicsit furcsán.
Rengeteget tanultam azért. Például azt, hogy nem tudok bábozni.
Viszont egy hétig kvázi a Legényemmel éltem, ami egészen jó volt.
Igaz, hogy csak éjszaka találkoztunk, Ő tanult ( holnap...holnap!) , én meg reggeltől éjszakáig az egyetemen próbáltam, de azért mégis.
Holnap vizsgázom én is, rimánkodom a kettesért, mert mikor is tanultam volna. De csöndben vagyok, vállaltam, itt már nem szabad elesni, itt már felesleges, mindjárt pihenhetsz...
De majd lesz ez jobb is. Ennél nagyobb erővel is csaptak már oda, mégis megvagyok.
Leszek eztán is, csak pihenek kicsit...
És csók , Drágáim!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése