Az utolsó vágy
Az ablak alatt áll
Túlélte az éjszakát,
Az utolsó vágy
Egy cigarettára gyújt
És egy pocsolyában
Megnézi magát...


Loading...

Keressé'

2012. február 15., szerda

Roskad a kásás hó, cseperészget a bádogeresz már...

Minden nagyon furcsa.
Minden nagyon jól furcsa.
Vannak ezek a völgyek, vannak ezek a hullámok, vannak ezek a kacsintások, vannak ezek vágyódások, vannak ezek a kedves szavak, vannak ezek a ki nem mondott dolgok, vannak ezek a féltések, vannak ezek az édes rádöbbenések, vannak ezek a győzködések, vannak ezek az apró üzenetek, vannak ezek a hóbaglyok, vannak ezek a "cukiságifaktortkiakasztó" állatkák, vannak ezek a becézések, vannak ezek a szokások, vannak ezek a megszokott -már megszokott- mondatok, vannak ezek az összeérzések, vannak ezek hosszúra nyúló beszélgetések, vannak ezek az egy órás határok, vannak ezek a vonatok, vannak ezek a (néha) értelmetlenül nagy távolságok, vannak ezek különbségek, vannak ezek a saját harcok, vannak ezek a közös harcok, vannak ezek a....

Az van, az van, és tényleg az van, de igazán, hogy meg vagyok lőve. Gyomorszájon üt a felismerés, összecsavarodom tőle belül, attól ami most VAN. Csak így, a nagyra nőtt betűkkel. Mert máshogy nincs. Talán le sem szabadna ezt írnom, mert egy lány tartsa meg magában ezeket, mondja ki más, de minek. ( ?!) Tudja ezt Ő is, tudom ezt én is.
Nem akartam 14-én posztolni, tudatosan nem, amik most megint kirobbannak belőlem, nem a tegnapi nap termékei.
Csak ezzel jó így szembesülni.
Hogy gondolj bele, tényleg gondolj bele Fittyfiritty, hogy valaki, akinek majomkeze van, és hosszú ujjai, és puha tenyere, a te kezed fogja. A tiédet, nem másét.
Azért ez elég erősen jó tud lenni, lássuk be.

(péntek.)



Na. Végeztem. :)

2 megjegyzés: