Roppant kellemes volt ma arra ébredni,hogy kedves Édesanyám zörög a hajszárítóval,és háromszor ejti le a hajkefét.No de sebaj,fiatal a kölök,bírja még a strapát.
Pedig olyan jót aludtam.Álmodtam is valami jót,az biztos,mert jó érzésem lett volna,ha Anya nem kelt fel ilyen brutális módon.
Apáék reggel elhoztak Mamáékhoz,mennek Thaiföldre.A gyerekeket el kell valahová rakni,egyedül nem maradhatnak.(bár azért szeretek itt lenni) Apa azt mondta,hogy nem bízik bennem,mert képes lennék felrobbantani a Kulipintyónkat...köszi,Apa utólagosan is.Tehát a program:Bence úrfi Pesten van elsejéig,én itt harmincegyedikéig.Utána sihusihu Szentesre,Dávid összeszed,go Csongrád. Kíváncsi vagyok,mennyire van már elege a furikázásomból..:D Remélem azért nem nagyon.
Ha egyszer végre megtanulok vezetni,akkor majd én hurcolászom. Jó lesz így Dávid?:)
Már ha egyáltalán lesz jogsim.Ha Apán múlik,akkor szerintem még legalább 20 évig nem. Mióta kikapartam otthon a gyepet(erre az egy dologra allergiás),nem támogat olyan intenzíven vezetésügyileg,mint kéne,elvárnám,stb....
Féltem egy kicsit,mikor bekapcsoltam a gépet,hogy lesz-é vajon hálózat. Az a gond itt Bagiban,hogy sosincs térerőm. Meg úgy kábé senkinek.Biztos vicces lehetek a 70-75 éves szomszédnéni szemében,mikor telefonálni szeretnék,és szaladgálok az udvarban,nézegetve a telefonomat. -" Most van!...Most nincs...ÓÓ.hogy csesznéd meg...."
Segítség...gyenge a vééétel.-.
Sugárzás vége,zárom soraim..
csókpuszi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése