Én, a kis hazug.
Bocsánat...
Beléptünk az áprilisba, ma mindenki a bolondja, bár hála Istennek senki nem tréfálkozott, sőt, egészen nyugi van.
Túl egy egészen jó hétvégén, volt benne kedves barátnő születésnapjának megünneplése, volt benne eltévedés, elalvás, Nagymamázás, végre kijátszottam magam a kutyával.
Veszélyesen eseménytelen. Mármint, értem ezt úgy, hogy semmi olyan nem történik velem, amit 'BRÉKING!' -hírként oszthatnék meg, ám nem is biztos, hogy bánom.
Legalább nem kapok agyvérzést.
Rohanás van, az természetesen mindig, miért lenne lassulás, megszoktam már, talán futkározás nélkül már nem is lenne az igazi.
Elkezdtem vezetni, én ezt nagyon fogom szeretni, úgy érzem.
Néha kavarok dolgokat (hogyne kavarnék,) nem mindig sikerül elsőre az indulás, tolatás, kettes helyett simán rakom ötösbe, bőg a kocsi, az oktató vöröslő fejjel hívja fel a figyelmemet, hogy az nem egészen a második sebesség, de haladjak a visszaváltással, mert megölöm szegény autót.
De jó ez, olyan jó...
Hamarosan megint jön a vizsgázós időszakom, remek lesz a nyárelő, bent a hűvös szobában- barnára sülve a kertben fogom magolni a tételeket, más zsákszámra jégkrémet majszolva ül a medence- folyó partján. Nem baj, majd utána!
Húsvétkor eltűnünk, Mátra a cél( \o / ), aztán Legényezés a csodás Budapesten. ( Jihááá!)
Szóval nyugi, élek ám, meg majd bizony Isten írok valami ütőset.
Pá!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése