Az utolsó vágy
Az ablak alatt áll
Túlélte az éjszakát,
Az utolsó vágy
Egy cigarettára gyújt
És egy pocsolyában
Megnézi magát...


Keressé'

2011. október 9., vasárnap

Őszi mosoly a takaró alól.

Fittyfiritty ismét Szegedről jelentkezik.
Most viszont a mindig napos város a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető napsugarasnak, ugyanis:-esett;borongós az ég;az orromig nem látok el,olyan sötét van.
Azt hiszem jég is volt.

Beköszöntött a (talán) kedvenc évszakom. Úgy igaziból. Csak kicsit hirtelen.
Nem hiába vagyok szeptemberi gyerek, őszölnék egész évben, addig kéne hó,míg kijátszom magam, meg szépkarácsonykiskarácsony,újévi buli,addig kéne tavasz,míg kivirulnak a fák,és szerelmes nem leszek mindenbe,ami körülöttem van,addig kéne nyár,míg sikerül csokoládébarnára sülni,míg fröccsöt iszunk Kapolcson,míg kirándulunk Anyuékkal. Míg nem kezdem el várni a szeptembert.

Továbbra is csak ismételni tudom magam,szeretem ezt a várost,szeretem az egyetemet, a barátságok kialakulóban vannak, szeretem az egyetemi kávét, a villamost,a trolit,a kis lakásunkat, a lakótársaimat.
Mertmindentszeretek.(hogyne.)


Kell ez a nyüzsgés, kell, pörög itt minden.

Ami hiányzik az a színház. Még. Remélhetőleg januárban-februárban meghallgatásra megyek-remélek én mindent, láncos toronyórát is.Csak sikerüljön.
Csak kicsit. Hogy átjárjon megint az a hangulat,ami négy évig körülölelt. Amit akkor éreztem,mikor próbáltunk,mikor tréningeztünk,mikor énekeltünk,mikor Mustrára készültünk,mikor tapsoltak,mikor kudarc volt. Talán még az is.

No meg Szentes. Persze.Kicsit talán már unalmas is vagyok,de nehéz abból az egészből kiszakadni. Nagyjából ismeritek a történetet,sikerekkel, hullámvölgyekkel együtt.
Amit ott kaptam az elég keményen belém vésődött, dédelgetem magamban a sok szépet.
És tényleg iszonyú. De kicsit meg kell magad erőszakolni, el kell tépni a szíved-lelked-tested, mert...Keserű Imre mondta azt nekem a banketten :Muszáj kicsit tovább is menni,muszáj,mert ahhoz,hogy vissza tudj röppenni,el kell szállnod kicsit. Mi pedig várunk.Hogy kicsit bekötözzük tépett szárnyad.
Próbálom,próbálom!



Ez van. Ez vagyok. Tele emlékekkel,és vágyakkal.Tervekkel. Sokan kérdezték mostanában,hogy a törivel mihez kezdek,mi akarok lenni,ha felnövök.
Jó kérdés.Nem tudom.Tanítani szeretnék. (csöndesen jegyzem meg:Szentesen.)
Kutatni szeretnék. Egyébként passz. Van öt és fél évem eldönteni. Első körben.
Azt tudom,hogy holnap,és kedden ZH-k.Szorítás legális.

Egyébként meg:jól vagyok.Tényleg. Jön az őszinte mosoly,a szívből nevetés.A szemvillanás.
Jön.
"Száll a kismadár."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése