Mióta élek a végtelent óhajtom,
Keresem és kutatom.
Talán egyszer házhoz jön,
Az utcasarkon rám köszön.
Én fordulok majd vágyva,félve
Síma,puha lépteire.
Kezét nyújtja,elfogadom,
Engedem és visszarántom.
Hogy el ne vegye tőlem senki,
Hogy el ne vegye tőlem senki.
Így már tudnak gyötörni,
Így már tudlak gyötörni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése